Blog

Soha nem kell nagy dolgokba gondolkozni.
Egy szó, egy mozdulat, egy kis apróság, mely örökre megmarad. Apró gesztusok: Egy mosoly, egy kacsintás, egy cuppanós puszi, mikor megfogja a kezem és rám néz. A szeme csillog, és tudom, hogy az élete vagyok, ahogy nekem is az. Amikor a tenyerem összeillesztem a picurkám tenyerével. Látom milyen apró, az én kezem fogja.
A gyerekem, Mindenem. Büszke nagyszülők unokája.

Néha megállítanám az időt, mindig maradjon ilyen cuki, ártatlan kis falat. De felnő. Ez így jó. Ez az élet rendje.

Így megőrzők mindent, amit tudok. Számtalan fényképet készítettem róla és fogok is még. Videó felvételek tömkelegét tárolóm a telefonomon. De rájöttem, hogy semelyik nem megfogható. Mikor nincs a kezembe a telefonom, akkor is jó érzéssel töltene el, ha lenne valami akár a falon. Egy emlék, egy igazán jól sikerült kép a születésnapjáról, a tavalyi nyaralásról, vagy csak arról, hogy hozzám bújik, átölelem.
Ekkor gondoltam egyet, és rendeltem egy nyomtatott vászonképet, egy teljesen egyedi ajándékot, Magamnak és a Nagyszülőknek, személyre szabottan.

Ezenkívül eszembe jutott még egy ajándék ötlet, aminek a megvalósításában a gyermekem is segédkezett, tenyér lenyomatot készítettünk egy üres vakrámára feszített vászonképre, ami mellé festettük a nevét is, Máté. Így el is készült anyák napjára egyedi ajándék, egy festővászonra. Olcsó, de mégis mutatós ajándék.